Van egy olyan vezetői réteg az iparban, akikről ha nem vesszük tudomásul, hogy egészen más bánásmódot igényelnek mint a többi vezető, akkor nagyon sok frusztrációt tudnak okozni. Őket összefoglalóan “határfelületi vezetőknek” neveztük el, mert ők azok, akik közvetlen kapcsolatban állnak a dolgozókkal. Sokféleképpen hívják még őket, műszakvezetőknek, sorvezetőknek, de a lényeg mindig ugyanaz: ők a vezetőség első rétege, amellyel a dolgozók érintkeznek, ebből adódóan egészen más problémáik vannak, mint az őket vezetőknek. Hogy miért egyedi és nehéz a helyzetük? Erről szól a cikksorozatunk első része.
III. rész: Mit tehet a HR és a vezetőség, hogy ha igazán profi határfelületi vezetőket szeretne?
Náray-Szabó Gábor Kémia című könyve a következőket írja a határfelületekről: „A határfelületek szerkezete és kémiai viselkedése jelentősen eltér az anyag belsejének (a tömbfázisnak) a viselkedésétől, itt általában nem alkalmazhatók a klasszikus szerkezeti modellek és kémiai szabályok. Másutt nem tapasztalható, új jelenségek lépnek fel, ennek oka elsősorban az, hogy a két szomszédos fázisban más-más típusú, más erősségű kölcsönhatások működnek a molekulák között.” Egy szervezetben is valami hasonló figyelhető meg.
Egészen mások a viszonyok a vezetői csapatban és a dolgozói rétegben. És azok a vezetők, akik éppen a határon helyezkednek el, speciális helyzetben vannak és speciális törődést is igényelnek.
Általában a dolgozói körből nevezik ki őket és szociális hálójuk oda köti őket. A vezetői döntésekkel szemben fellépő ellenállás közvetlenül náluk csapódik le, ugyanakkor a fenti okok miatt a dolgozói réteggel empartikusak, könnyebben azonosulnak velük. Például túlórára nekik kell behívniuk az embereket, vagy ha nem jön össze a várt bónusz vagy fizetésemelés, rájuk vár a feladat, hogy magyarázatot adjanak. Sajnos sokszor az is előfordul, hogy a felsőbbvezetői réteg őket teszi közvetlenül felelőssé a fluktuációért vagy a tervektől való elmaradásért.
Így a határfelületi vezetők sokszor úgy érzik, hogy be vannak szorulva a két réteg közé, ami nagyon magas belső feszültséget eredményez számukra.
A másik tényező: a munkaerőhiány hátrányait ők a saját bőrükön érzik. Sokszor eszköztelennek érzik magukat, illetve gyakran olyan munkaerővel kell együtt dolgozniuk, aki nem alkalmas az adott feladatra. Akár már csak azért is, mert ezek a dolgozók más iparágból érkeztek és nincs meg az alapvető rutinjuk az új munkakörhöz. Ez könnyen orvosolható, de extra betanítást igényel, ami plusz feladat a vezetők számára is. De az is előfordul, hogy az adott dolgozó pszichoszociális helyzete annyira nehéz, hogy speciális bánásmódot igényel.
Lehetne legyinteni: ugyan, miért annyira fontos ez? Azért, amit fent is említettünk: mert a határfelületi vezetők vannak közvetlen kapcsolatban a dolgozói réteggel. Az, hogy ezek a vezetők hogyan viselkednek az általuk irányított dolgozókkal, alapvetően határozza meg a vállalat kultúráját és ezen keresztül eredményeit. A dolgozó a véleményét a vállalatról leginkább a közvetlen feletteséről szerzett benyomások alapján alakítja ki. Van igazság a mondásban: a vállalatot választjuk, és a vezetőt hagyjuk ott. A legkomolyabb corporate branding tevékenységnek is keresztbe tud tenni egy rossz határfelületi vezető.
Mert az ő dolgozói a mikrokörnyezetükben nem azt fogják sugallni a vállalatukról, amit a vállalat szeretne, hanem azt, amit a közvetlen vezetőjüktől tapasztaltak.
Márpedig a kékgalléros dolgozók a munkahelyüket jellemzően nem a plakátok vagy a hirdetések, hanem az adott vállalatnál dolgozó ismerőseik személyes tapasztalata alapján választják.
A cikksorozat második része arra ad választ, hogy hol lehet megragadni a velük való bánásmód lényegét. A harmadik rész gyakorlati tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogyan érdemes együttműködni velük.
III. rész: Mit tehet a HR és a vezetőség, hogy ha igazán profi határfelületi vezetőket szeretne?