Új fogalom a HR-ben: a határfelületi vezetők II. rész

II. rész: A határfelületi vezetők szerep- és lojalitáskonfliktusa. Miért olyan nehéz néha együttműködni velük?

Van egy olyan vezetői réteg az iparban, akikről ha nem vesszük tudomásul, hogy egészen más bánásmódot igényelnek mint a többi vezető, akkor nagyon sok frusztrációt tudnak okozni. Őket összefoglalóan “határfelületi vezetőknek” neveztük el, mert ők azok, akik közvetlen kapcsolatban állnak a dolgozókkal. Sokféleképpen hívják még őket, műszakvezetőknek, sorvezetőknek, de a lényeg mindig ugyanaz: ők a vezetőség első rétege, amellyel a dolgozók érintkeznek, ebből adódóan egészen más problémáik vannak, mint az őket vezetőknek. Hogy mi az ő legnagyobb nehézségük és ebből fakadóan miért nehéz sokszor  együttműködni velük? Erről szól cikksorozatunk második része.

I. rész: Kik azok a határfelületi vezetők? Mik azok az okok, amelyek egyedivé teszik helyzetüket?

III. rész: Mit tehet a HR és a vezetőség, hogy ha igazán profi határfelületi vezetőket szeretne?

A határfelületi vezetők nehézségeinek megértéséhez talán az visz a legközelebb, ha megértjük, hogy nagyon könnyen kerülnek szerepkonfliktusba: ellentmondásosan élik meg hogy mi is a szerepük a szervezetben. Tapasztalatom szerint ha megkérdezem őket, hogy mi az ő szerepük, 70-80 %-ban azt válaszolják, hogy ők egyfajta híd a vezetőség és a dolgozók között. Ez talán szépen hangzik, de igazából épp itt van a probléma gyökere: valójában nem érzik magukat a vezetőség tagjának, saját identitásuk valahol a vezetői és dolgozói réteg között lebeg. Ez óriási probléma, melynek jelentőségét nem szabad alábecsülni. Probléma egyrészt a saját szempontjukból, mert a vezetőség és a dolgozók közötti „lebegésben” folyamatosan keresik a helyüket, teljesen bizonytalanak érzik magukat. 

Folyamatos bennük a lojalitáskonfliktus: nem tudják, kihez legyenek hűségesek, hiszen mindkét réteg lojalitást vár el tőlük. 

A dolgozók azt várják, legyen a szószólójuk a vezetés felé, a vezetés azt várja, hogy képviselje őket a dolgozók felé. A határfelületi vezetők megpróbálnak mindkét elvárásnak megfelelni, ami nem csak ezért okoz bennük nagy frusztrációt, mert ez eleve lehetetlen, hanem azért is, mert végül mindenki elégedetlen velük. 

Úgy érzik, egyedül maradtak; a régi kollégáikhoz már nem tartoznak, a vezetőséghez meg eszükbe sem jut tartozni. Sokan a kinevezésük utáni időszakban nagyon megbánják, hogy elvállalták a posztot. 

De a vezetőség számára is nagyon sok veszélyt rejt ez a helyzet, hiszen a dolgozókkal egy olyan felületen érintkezik, amely felület bizonytalan a helyzetében, és nem teljesen lojális hozzá. Ennek következtében a vezetés azt éli meg, hogy szándékai és céljai valamiképpen eltérítődnek, mire a dolgozókhoz érnek. Nem értik, mi a gond, sérelmezik, hogy a határfelületi vezetők nem képviselik őket, és ebben igazuk is van. Csakhogy ezt a problémát nem a határfelületi vezetők okozzák, és a probléma megoldása sem tőlük várható. Ezt csak a vezetőség tudja megoldani – a következő részből kiderül, hogy hogyan.

I. rész: Kik azok a határfelületi vezetők? Mik azok az okok, amelyek egyedivé teszik helyzetüket?

III. rész: Mit tehet a HR és a vezetőség, hogy ha igazán profi határfelületi vezetőket szeretne?