„Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért?”
Mt 8,36-37
Öt évvel ezelőtt, egy saját munkahelyi elakadásom miatt kerültem kapcsolatba a szupervízióval és nyűgözött le a módszer hatékonysága.
Azóta folyamatosan képzem magam, hogy magam is át tudjam adni azt a felszabadító élményt, amit a szupervizoromtól kaptam.
Mi az a szupervízió?
A szupervízió fókuszában a munkahelyén elakadt, elfáradt ember és nem a teljesítménye áll.
Nem célja, hogy a terheket cipelő dolgozót megjavítsa vagy hatékonyabbá tegye. Célja, hogy segítsen letenni, vagy legalább könnyebbé tenni a munkával járó nehézségeket. A terhektől megszabadított ember pedig már magától tud előrehaladni.
Mi történik egy szupervíziós ülésen?
A szupervízió lényege, hogy nemcsak értelmi, hanem érzelmi szinten is körbejárjuk (szakszóval: reflektív módon elemezzük) a résztvevő által hozott nehéz munkahelyi eseteket.
Az érzelmek azért fontosak, mert azonnal jelzik, ha valami nem úgy alakul, ahogy az nekünk jó. Az értelem dolga, hogy a jelek között rendet rakjon. Az érzelmek viszont befolyásolják az értelmet, így könnyen félreértelmezhetjük a jeleket. Ezért kell egy szakember, a szupervizor, aki nem része az érzelmi viharnak és így segít értelmezni a nehézséget okozó helyzetet!
Ha pedig már jól tudjuk értelmezni, hogy pontosan mi történik velünk, onnantól kezdve könnyebb az elakadást kezelni, a megoldást kidolgozni. A csoda az, hogy a következő hasonló helyzetbe már komoly és kidolgozott eszköztárral megyünk bele, így már nem is lesz annyira nehéz.
Mekkora elfoglaltságot jelent ez a résztvevőnek?
A szupervízió egy tanulási folyamat, amelynek célja saját magunk minél jobb megismerése. Ezért sosem lehet egy alkalom.
Általában nyolcszor egy óra elfoglaltságot jelent 1-2 hetes időközönként.