
Amikor valakin már „látszik" a stressz, az mindig egy évek óta rejtett folyamat eredménye. Ez a kérdőív egy a Nemzetközi Vöröskereszt által is használt stressz feltáró eszköz, amelyet ügyfeleink közül eddig több, mint 500-an töltöttek ki.
A kitöltőktől – önbevallásos alapon – azt kérjük, hogy súlyozzák a legtipikusabb, legbeszédesebb stressztüneteket, melyekkel az elmúlt két hónapban találkoztak. A teszt tehát azt méri, hogy a kitöltők milyen mértékű stresszt élnek meg a mindennapokban. A kérdőívek alapján eddig az alábbi eredményeket kaptuk:
Ha a kiértékelés eredménye az, hogy senki nem küzd kollégái közül magas vagy extrém magas szintű stresszel, akkor megnyugodhat, az élet megy tovább. Ha az eredmény az, hogy egy vagy több kollégája komoly munkahelyi stresszel küzd, akkor szakértőink segíteni tudják a megoldásban.
Mert azt tapasztaljuk, hogy sokan a stresszt tekintik természetes állapotnak, és ezt környezetünk is visszaigazolja, hiszen „mindenki" stresszel körülöttük. Azt mindenki érzi, hogy valami nincs rendben, jól ismertek az automatikus stresszoldó megoldások.
„Önjutalmazás – vásárlással” – Hosszú távon csapda, mert nem tartós örömet okoz. Egyre több pénz kell hozzá, ami még több munkát és stresszt eredményez.
„Csak egy kis bulika…” – Persze kell néha lazítani, de vigyázzunk, nehogy becsapjuk magunkat! Ha a „bulikák” alatt (vagy akár a mindennapokban) azt tapasztaljuk, hogy alkoholfogyasztásunk vagy dohányzásunk mértéke nő, az bizony nem stresszkezelés, hanem stressztünet.
„Alkalmi kalandok…” – Az alkalmi intim kapcsolat sem stresszkezelés, de nem is pusztán stressztünet, hanem egy újabb stresszforrás: „Mi lesz, ha átlépek egy határt?”, „Mi lesz, ha kiderül?”, „Hogy illesztem be mindezt a magamról alkotott képbe?” stb.
„Még többet sportolok!”– Félreértés ne essék: a sport a stresszből fakadó testi-lelki feszültség oldásának legkiválóbb „szere”. A stressz mögött húzódó problémákat azonban nem oldja meg.