Szupervízió – ha nem konzerv, hanem személyes megoldást szeretnél

Nem hallottál még a szupervízióról? Akkor érdemes rászánnod ezt az 3 percet, mert lehet, hogy megváltoztatja az életedet. 

A szupervízió módszertanát eredetileg segítő foglalkozású szakemberek (pszichológusok, orvosok) lelki egészségének megóvására hozták létre. Ma már mindenki számára elérhető, hiszen nem kell orvosnak, pszichológusnak lenni ahhoz, hogy munkahelyünkön túlterhelődjünk, ami motivációvesztéshez, túlzott stresszhez és végül kiégéshez vezet. 

Miben különleges a szupervízió?

Míg a megszokott vállalati fejlesztő módszerek fókuszában legtöbbször az eredményorientált működés és a teljesítőképesség növelése áll, addig a szupervízió a túlfeszített ember terheinek könnyítéséről szól. 

Nem ezt mutatja meg, hogyan dolgozz keményebben, hanem éppen ellenkezőleg, azt mutatja meg, hogyan teheted le a nehézségeket, az és ily módon hogyan lehetsz eredményesebb.

Te mit tennél, ha egy futóversenyen az egyik versenyző hátán egy kövekkel megrakott zsákot látnál? Arra bíztatnád, hogy szedje össze magát és dolgozzon keményebben, vagy arra, hogy álljon meg, vegye le a zsákot és úgy folytassa?

Ok, de én meg tudom oldani a problémáimat, minek ehhez külső segítség?

Azt, hogy igazán nehéz helyzetekben az „önsegítés” miért nem működik, egy egyszerű fiziológiai tény magyarázza. Az agykéreg az agy gondolkodásért, az érzelmi agy pedig az érzelmekért felelős része és nehéz szituációkban az érzelmi agy aktivizálódik. Ez evolúciós örökségünk, hiszen vészhelyzetben nem értünk rá gondolkodni, az érzelmi agyunk azonnal döntött: ütött vagy menekült. 

A munkahelyi stresszhelyzeteket agyunk vészhelyzetként érzékeli, és ugyanaz a folyamat zajlik, mint ősapánk fejében, csak civilizáltabb formában.

A menekülést felváltotta a visszahúzódás és a szorongás, az ütést az ingerültség és az állandósult konfliktusok. De nem ez a legnagyobb baj. Hanem az, hogy tudományos tény, ha az érzelmi agy beindul, akkor az befolyásolja az agykérget és torzítja az érzékelést. Az indulatok, az érzelmek elárasztják az agyat, képtelenné téve azt a józan gondolkodásra, objektivitásra. 

Ez azért veszélyes, mert pont az az agyterület, amelyik értelmezni tudná, hogy mi történik velünk, le van blokkolva, vagy rosszul értelmezi a jeleket.

A szupervizor ezt az érzelmi vihart látja kívülről és segít visszaállítani az agykéreg kontroll funkcióját, és hogy a tudatos én megfelelően felügyelni tudja az érzelmi ént.  

Vegyünk egy gyakorlati példát ennek a folyamatnak a szemléltetésére! Mindenkinek vannak idegesítő kollégái, rosszabb esetben a főnöke az. Eljuthatunk arra a szintre,amikor már képtelenek vagyunk az illetővel együtt dolgozni. Ilyenkor már csak az jár a fejünkben, hogy a másik mennyire borzasztó ember, és bizonyára csak azért van a vállalatnál, hogy minket bosszantson. Igen ám, de ilyenkor jön a kérdés, hogy ez a kétségkívül nehéz alak miért csak engem bosszant ennyire, a többieket miért nem? Ennek a kiderítése a szupervízió feladata, hogy megtaláljuk a „piros gombot”, amit a másik nyomogat. Ez azonban már rólam szól és nem róla! Ezt kideríteni rendkívül nehéz egyedül, hiszen a benyomott „piros gombok” miatt pont az az agyterület van elárasztva, amelyiknek ez lenne a dolga. Hasonló okokra vezethető vissza, amikor tudja valaki, hogy delegálnia kéne, mégsem teszi. Tudja, hogy pihennie kellene, mégis folytatja a munkát és még hétvégén is megnézi az e-mailjeit, holott tisztában van vele, hogy azzal vége a nyugalmának. A szupervízió ezeknek az irracionális döntéseknek a mélyebb megértést segíti és teszi őket racionálisabbá, azaz kezelhetővé.

Hogyan képzeljek el egy szupervíziós ülést?

A szupervíziós ülés egy irányított beszélgetés, amely során a szupervizált egy számára nehézséget okozó munkahelyi eseten keresztül feltárja problémáját, vagyis a szupervízió mindig konkrét helyzetből indul ki. Az ülésen a kliens ezt a problémát járja körbe a szupervizor segítségével: mi történt, miért okozott neki nehézséget. Ha rájön, hogy pontosan miért volt számára nehéz az adott helyzet, akkor általában megérti a mögöttes okokat is és a következő hasonlóan nehéz szituációba már sokkal tudatosabban megy bele. 

Éppen ettől a szupervízió rendkívül személyes, egyszerűen nincs lehetőség konzerv megoldásokra, hiszen mindenki problémája egyedi.

A szupervizor nem ad tanácsot, a fejlődést, a reflektív tanulást támogatja, egy régi mondással élve „nem halat ad, hanem megtanít halat fogni”. A szupervízió egy hosszabb tanulási folyamat, amely ülésekből és az azt követő komoly belső munkából áll. A 7-8 alkalom során és az ülések közötti időszakban a kliens próbálgatja magát, tanulja saját működését, fejleszti önreflexiós képességét. Ezen keresztül válik képessé arra, hogy a munkahelyi nehéz helyzeteket tudatosan tudja kezelni.

Hogyan válasszunk szupervizort?

Szupervizorrá csak egyetemi, posztgraduális képzettségű szakember válhat, de mint minden, emberi problémákkal és lélekkel, bizalmas információkkal dolgozó szakma esetében, itt is kulcsfontosságú a szimpátia és a bizalom.  

Ezért vezettük be azt, hogy nálunk mindig az első alkalom próbaalkalom és ha nem tetszik, nem kell kifizetni. Ezáltal nulla a kockázatod, úgyhogy vágj bele bátran!